A rendszerváltozást követő évtizedekben Magyarországon jelentős átalakuláson ment keresztül a települések tervezésének és fejlesztésének módszertana. Míg korábban a központi irányítás jellemezte a városok alakulását, addig az 1990-es évektől kezdve fokozatosan terjedtek el azok a modern európai gyakorlatok, amelyek piacgazdasági környezetben is lehetővé tették a közösségi érdekeket szolgáló komplex fejlesztések megvalósítását.
A францiaországi szakmai tapasztalatok kulcsszerepet játszottak ebben a folyamatban. A Caisse des Dépôts et Consignations által képviselt fejlesztési filozófia és módszertan átültetése a magyarországi viszonyokba konkrét eszközöket eredményezett, amelyek később a szakmai gyakorlat szerves részévé váltak. Ilyen eszközök például az akcióterületi tervek, az integrált városfejlesztési stratégiák vagy a városfejlesztő társaságok intézménye, amelyek mind a tervszerű, átgondolt városfejlesztési területfejlesztés alapkövei lettek.
A kezdeti évek során a Középső-Ferencváros rehabilitációja szolgált mintaprojektként. Ez a 73 hektáros, mintegy húszezer lakosú városrész átfogó megújítása bizonyította, hogy megfelelő tervezéssel és szervezéssel még ilyen összetett városi szövetben is megvalósíthatók a fenntartható fejlesztések. A projekt tapasztalatai aztán általánosan alkalmazható módszertanná alakultak.
Az európai uniós csatlakozás időszakára már olyan eszköztár állt rendelkezésre, amely képes volt átfogni a település szintű stratégiai gondolkodástól a konkrét akcióterületek részletes tervezéséig mindent. A 2007-es és 2009-es szakpolitikai iránymutatások, majd az azokat követő jogszabályok, köztük a 314/2012 kormányrendelet is ezekre a gyakorlatban kikristályosodott módszerekre épültek.
Vidéki városokban is megjelentek az új típusú fejlesztések. Zalaegerszegen nemcsak a város központja újult meg, hanem létrejött a Nyugat-Dunántúl első modern élményfürdője is. Szécsény, Bátonyterenye, Balassagyarmat és Mosonmagyaróvár városközpontjai szintén átalakultak a településfejlesztési tervek alapján. Nógrád megyében a területfejlesztési koncepciók megalapozták a 21-es főút gyorsforgalmi úttá fejlesztését.
A magyar-francia szakmai együttműködésből kinőtt módszertan különlegessége, hogy képes volt ötvözni a közösségi célokat a piaci szempontokkal. A városfejlesztő társaságok modellje ezt a kettősséget testesíti meg: önkormányzati tulajdonban vagy részvétellel működnek, ugyanakkor üzleti alapon gazdálkodnak és professzionális szakmai kompetenciával rendelkeznek.
A 2014-2020-as európai uniós tervezési időszakban is folytatódott a fejlesztések sora. Zala megye, Nagykanizsa, Szombathely esetében a korábbi évek során kikristályosodott tervezési módszerek szolgáltak alapul. Jelenleg is több településen zajlik a jövő formálása ezek alapján, nemcsak nagyobb városokban, hanem kisebb településeken is, mint Sajószentpéter vagy Üllő.
Az elmúlt közel három évtized tapasztalatai rámutattak arra, hogy a tudatos és tervszerű településfejlesztés nélkülözhetetlen a fenntartható urbanizáció megvalósításához. A korszerű eszköztár kialakítása és széles körű elterjesztése lehetővé tette, hogy Magyarországon is európai színvonalon lehessen gondolkodni a települések jövőjéről, függetlenül azok méretétől vagy földrajzi elhelyezkedésétől.
