Az Európai Unió mai regionális szerkezete mögött évszázadok, sőt évezredek történelmi fejlődése húzódik meg. A kontinens régióinak sokszínűsége nem véletlen, hanem a történelmi, kulturális és gazdasági folyamatok összjátékának eredménye. Ennek megértése nélkül nehezen értelmezhető, hogy miért olyan sokféle az egyes európai területek fejlettségi szintje, intézményi felépítése és identitása.
A régiók történelmi gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint az Európai Unió léte. A középkori kereskedelmi útvonalak, az ipari forradalom különböző időpontokban és eltérő intenzitással történő megjelenése, valamint a XX. századi határmódosítások mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az európai területek mai arculata kialakuljon. Történelmi térképek tanulmányozása során világossá válik, hogy a mai közigazgatási határok gyakran követik a korábbi történelmi tagolódást, még ha a nevek és a politikai keretek változtak is.
A európai regionális politika és tagállami területfejlesztés összefonódása történelmi perspektívában különösen tanulságos. A NUTS rendszer, amely ma az EU statisztikai és támogatási rendszerének alapját képezi, igyekszik figyelembe venni ezeket a történelmi sajátosságokat, miközben egységes keretet biztosít a különböző tagállamok területi egységei számára.
Az európai régiók változatosságát jól mutatja, hogy még hasonló gazdasági fejlettségű területek is eltérő történelmi úton jutottak el jelenlegi helyzetükbe. Egyes régiók évszázadokon át virágzó kereskedelmi központok voltak, mások az iparosodás korszakában élték fénykorukat, míg megint mások agrárjellegük megőrzése mellett találták meg helyüket a modern Európában. Ez a diverzitás kihívást jelent az uniós politika számára, amely egységes elvek mentén próbál választ adni igen különböző problémákra.
A történelmi térképek és a mai regionális struktúra összevetése rávilágít arra is, hogy a régiók identitása milyen erős és tartós tényező. Még évtizedekkel, sőt évszázadokkal a határok megváltozása után is érzékelhető marad egy-egy terület kulturális és gazdasági sajátossága. Ez különösen fontos szempont a kohéziós politika kialakításánál, hiszen a támogatások hatékonysága nagyban függ attól, hogy mennyire veszik figyelembe a helyi adottságokat és hagyományokat.
A tagállami területfejlesztési politikák és az uniós regionális politika között sokszor feszültség tapasztalható. Ez a feszültség gyakran abból fakad, hogy a nemzeti és a regionális szint eltérően értelmezi a történelmi örökséget és a jövőbeli fejlődési lehetőségeket. A sikeres területfejlesztés éppen ezért megköveteli a különböző szintek közötti párbeszédet és a történelmi kontextus alapos ismeretét.
Végső soron az európai régiók történetének ismerete nemcsak tudományos érdekesség, hanem gyakorlati szempontból is nélkülözhetetlen. Csak így érthető meg igazán, hogy miért alakultak ki bizonyos területi egyenlőtlenségek, és milyen eszközökkel lehet ezeket hatékonyan mérsékleni. A múlt megértése nélkül a jövőbeli regionális fejlesztési stratégiák is légből kapottak maradnának.
